6. Víziszárnyas Világkonferencia (6th World Waterfowl Conference)

2017. október 22-25. között Tajpejben (Tajvan) rendezték meg hatodik alkalommal a Víziszárnyas Világkonferenciát ( http://www.wwc2017.tw). A konferencia rendezői a World’s Poultry Science Association tajvani szervezete, a tajvani Mezőgazdasági Tanács Haszonállat-kutatóintézete és a Kínai Kulturális Egyetem (Biotechnológiai Posztgraduális Intézet & Állattudományi Tanszék). A konferencia szűkebb témája a „Biobiztonság, Környezetbarát Termelés és Fenntarthatóság a Víziszárnyas Termelésben” volt.

WWC_1

A konferencián 20 ország közel kétszáz szakembere vett részt. A Haszonállat-génmegőrzési Központot Bódi László képviselte, aki meghívott előadóként és a Genetikai és Tenyésztés szekció elnökeként vett részt a szakmai tanácskozáson. Előadásai címe: „Waterfowl gene conservation – importance, possibilities and practice in the Carpathian Basin” (Víziszárnyas Termelés és Génmegőrzés szekció) illetve „Gene conservation and goose production: Possibilities for the utilization of old Hungarian goose breeds” (Víziszárnyas Tenyésztés és Termelés szekció).

WWC_2  WWC_3

A konferencián a meghívott előadók mellett a résztvevőknek lehetőségük nyílt kutatási témáik és eredményeik bemutatására előadás vagy poszter formájában, melyek megtalálhatók a Konferencia absztrakt gyűjteményében (http://www.wwc2017.tw/files/WWC%202017%20Final%20Program.pdf).

Összesen 50 előadás és 43 poszter publikáció került benyújtásra, az alábbi témakörökben:

  • Tenyésztés és genetika
  • Biobiztonság
  • Génmegőrzés
  • Takarmányozás
  • Betegségek és megelőzésük
  • Víziszárnyas-feldolgozás

Az európai szakértők számára külön érdekességet jelentettek a kifejezetten tojó típusú kacsafajták termeléséről beszámoló publikációk, hiszen a víziszárnyasokkal (elsősorban kacsával) való étkezési tojástermelés igen jelenős a Távol-Kelet legtöbb országában (jellemzően legalább annyi kacsatojást fogyasztanak, mint tyúktojást).

A konferencián különösen nagy volt az érdeklődés a génmegőrzéssel, a régi fajták felhasználásával kapcsolatban. Általános véleményként fogalmazták meg, hogy a fejlődő országokban (így a Távol-Kelet nagy részén is) a modern fajták mellett rendkívül nagy szükség van ezekre a genetikai tartalékokra, hiszen a hátrányos helyzetű területeken élők csak ezeket a fajtákat tudják eredményesen tartani. A modern fajtákra a nagyüzemi termelésben lehet szükség, de a családi gazdálkodásban legfeljebb ezeknek a régi, helyi (az adott területen jól honosult) fajtákkal való keresztezésből származó utódait tudják használni (pl. Indiában a nomád kacsatartók).

A konferencián nagy hangsúlyt kaptak a modern technológiai illetve genetikai eredmények, valamint a betegségek elleni küzdelem modern módszereinek bemutatása is, hiszen a nagyüzemi termelésnek a népélelmezésben és az élelmezésbiztonságban való jelentőségét a fejlődő országokban sem szabad lebecsülni.